A jelenlegi helyzetben nagy felhajtást kapott a koronavírus elleni védekezésben az ózonos fertőtlenítés. Nem véletlen tehát, hogy például az Országos Mentőszolgálat több, mint 160 mentőautójában is ezt alkalmazzák, de a vonatok, metrók buszok és egyéb közlekedési járművek fertőtlenítésében is nagy szerepet kapott. Értelemszerűn szeretnénk tudni, hogy mi is van az eljárás mögött és minek köszönheti ilyen fokú hatékonyságát, ezért gyorstalpaló fizika és kémia óránk következik.
Valóban, a klórhoz hasonlóan az ózon is sok mindent elpusztít, de tisztában kell lennünk a korlátaival is, hiszen mint minden egyébnek, ennek is vannak. Ha jobban belegondolunk, az általános fertőtlenítés sem nyújt örök védelmet, hasonlóan az ózonos fertőtlenítéshez. Habár eljárásunk segítségével elpusztíthatóak a baktériumok, penészek és egyéb kellemetlen jelenségek 99%-a, örök védelmet ez sem nyújt. Gondoljunk csak bele: egy portörlés után néhány nappal újra azzal szembesülünk, hogy munkánk szinte „semmit” sem ért. Fontos tehát megjegyezni, hogy bár igen hatékony eljárásról beszélhetünk, örök védelmet ez sem jelent. Ahhoz, hogy hosszú távon hatékony védekezést biztosítsunk, a mi körültekintésünkre és odafigyelésünkre is szükség van.
Ahhoz, hogy pontosan megértsük az ózongép működését, először is tisztában kell lennünk vele, hogy mi is az az ózon: háromatomos oxigénmolekula, más néven O3. A természetben is elfordul, hiszen a sztratoszféra ózonrétegét is ez alkotja. Ez a bizonyos réteg véd meg minket a bizonyos frekvenciájú ultraibolya sugárzástól is. Természetesen formában a Föld légkörében az ultraibolya sugárzás hatására keletkezik. Ezt az elvet alkalmazza az általunk is alkalmazott ózongép is, azonban ezt megelőzően még egy speciális folyamat is végbe megy. Ezt nevezik korona kisülésnek (a vírus elnevezésével az összefüggés csupán a véletlen műve). A folyamat során a környezeti nyomáson lévő gázt magas feszültségű elektródákhoz vezetik, így létrejön az instabil ózon. A gáz ismeri a fizikát, így igyekszik minél hamarabb visszaalakulni stabil oxigén formátumú állapotba. Ilyenkor a 3 oxigénatomot tartalmazó molekuláról leválik egy atom, a maradékból pedig közönséges oxigén lesz. A harmadik, magányos oxigéntatom hihetetlenül instabil, ezért a környezetében lévő dolgokkal próbál barátkozni és kémia reakcióba lépni, másszóval oxidálni őket. Ennek a hatásnak köszönhetően fejti ki fertőtlenítő hatását az ózon.
Tehát elmondható, hogy az eljárás során két módon is ózont állítunk elő: az első fázisban magas feszültségű áram segítségével, a második fázisban a maradék oxigénmolekulát ultra-ibolya sugárzással bírjuk rá, hogy ózonná alakuljon.